Az 1760-as évek Franciaországában egy ártatlan és életvidám lányt szülei kolostorba kényszerítenek. Suzanne (Pauline Etienne) minden erejével lázad a fiatalság, a nőiség és az élet törvényeivel szemben álló rabság ellen. A korabeli egyház nem nézi jó szemmel a lány szabadulási törekvéseit, és nyers szadizmussal próbálja letörni azt: Suzanne-nak a zárda nővéreinek megaláztatásaival és szexuális erőszakoskodásával kell megküzdenie.
Denis Diderot 1796-ban megjelent azonos című klasszikusa nyomán.
Fantasztikus munkát végeztek a film alkotói. Bevallom őszintén, hogy nem vallásos idealistaként igen nehéz őszinte áhítatot éreznem az arany iniciálékkal díszített barokk Bibliai iránt. A mérleg egyik serpenyőjében ez a nehéz, bőrtáblás Biblia, a másikban viszont csak egy egyszerű lélek mérhetetlenül könnyű élet-áldozata, boldogság-vágya, de az én szememben mégis ez a serpenyő bizonyult nehezebbnek. Mindenki eldöntheti, hogy ennek a mérlegnek melyik serpenyőjébe helyezi önmagát, mert ez a film olyan mint egy szike, mely a boncasztalra tett testet feltárva megmutatja a belsőségeket, a maga rideg, anatómiai valóságában. És a boncolás alatt egy gyengéd szimfónia szól, melyet hótiszta papírra, fekete könnyekből csepegtetett kottából szólaltatnak meg a színészek.
Köszönöm a feltöltést!